Mit keres a Vogue a novellák között – és hogyan kerülnek a történetek mellé textilek?

Az éjjeliszekrényemen kb. mindig hatalmas a káosz: könyvek, krémek, hajpántok, telefontöltők. Különös társaság? Nekem egészen természetes. Szeretem a könyveket, a művészeteket, a szép és izgalmas részleteket. Egy novella ugyanúgy meg tud állítani, mint egy divatfotó váratlan szín- vagy anyagpárosítása. 

Talán ismerős: befejezel egy könyvet, de még lenne hozzá néhány kérdésed. Egy szereplő döntésén gondolkodsz, egy mondat nem hagy nyugodni. Jó lenne tudni, más hogyan olvasta ugyanazt. Nekem ez nagyon kell. A hasonlatok, a jelképek, az összefüggések felfedezése – és az, hogy minderről beszélgethessek valakivel.

Egy könyvélményért akár Bécsig

Gyerekkorom óta rengeteget olvasok, egészen más élmény lett azonban, amikor olvasóklubba is járni kezdtem.  Ott különösen szeretem megérteni, hogyan látják mások ugyanazt a könyvet, miért tetszik egyikünknek egy regény és miért nem ragadta magával a másikunkat, vagy amikor valaki olyasmit vesz észre, ami felett én elsiklottam. Ugyanazokat az oldalakat olvassuk, mégis más mondatokat emelünk ki és más szereplővel érzünk együtt. A beszélgetés után néha magát a könyvet is másként látom. 

Mentem már Prágába koncertért vagy Londonba kiállításért és hát nálam egy könyvről szóló beszélgetés is elegendő indok ahhoz, hogy útra keljek, így egy olvasmányélmény közös megbeszéléséért volt, hogy Bécsbe utaztam. 

Felszín és mélység között könnyű az átjárás

A divathoz gyakran társítjuk a felszínt, az irodalomhoz a mélységet. Az éjjeliszekrényemen azonban nincs ilyen szigorú leosztás. Egy divatfotó is mesélhet szabadságról, nőiségről, merészségről, egy regényben pedig egy ruha részlete is sokat elárulhat arról, aki viseli.

Stílustanácsadóként is tapasztalom, milyen messzire vezethet egy ruhadarab története. Egy kedvenc ruhától is eljuthatunk egy korábbi életszakaszhoz, egy megváltozott szerephez vagy ahhoz, amit valaki szeretne végre megmutatni magából.

Ezek a kérdések olvasás közben is foglalkoztatnak. Hogyan látja magát egy nő? Mihez alkalmazkodik? Mit mer választani? És a szereplőről beszélgetve gyakran a saját tapasztalataink is eszünkbe jutnak.

Amikor a gondolat mellé anyag is kerül

Kreatív embernek tartom magam, szeretek kézzel dolgozni, anyagokkal kísérletezni, egy meglévő darabban új lehetőséget látni. Nem esem kétségbe, ha indulás előtt pl. nem találok megfelelő kiegészítőt egy szetthez: gyorsan összedobok egy hatalmas tüll kitűzőt vagy átalakítom a táskám pántját. 

Az évek során több olyan workshopot is tartottam, ahol ugyanabból a polóból vagy hajráfból különböző dolgok születtek. Egy szín, egy vágás, egy apró részlet – és az anyag máris valaki saját ötletét viszi tovább.

Innen jött a gondolat: mi lenne, ha egy irodalmi szöveg inspirálna bennünket? Elolvasnánk, beszélgetnénk róla, majd egyszerű technikával formát adnánk annak, ami megszületett bennünk. 

A történet közös lenne, az alkotás mindenkinek a sajátja.

Így született az Irodalmi Gardrób

Az olvasás szeretete, a közös beszélgetések és az alkotás öröme ebben az ötletben ért össze.

Az Irodalmi Gardrób kis létszámú alkalmain egy vers, novella vagy regényrészlet a kiindulópont. A szöveggel helyben találkozhattok, így előzetes olvasásra nincs szükség. Beszélgetünk a felmerülő gondolatokról – nőiségről, önképről, ruhákról vagy élethelyzetekről –, majd egy irányított alkotófeladattal visszük tovább az élményt.

Az Irodalmi Gardrób nem irodalomterápiás foglalkozás, hanem irodalmi inspirációra épülő kreatív program. Teret ad annak, hogy figyeljünk egy szövegre, egymás nézőpontjára de leginkább saját gondolatainkra, ötlketeinkre.